Górcső alatt a Geo
A Geot felfedezni és megszeretni
Nehéz recenziót írni egy lapról. Ugyanis ez egy olyan alkotás, mely több ember közreműködésével, fél-demokratikus folyamatok által létrejött szellemi termék. Ezért nem egy általam nem kedvelt magazint választottam az elemzéshez, hanem egy olyat mely majdnem semleges, de inkább nekem tetsző sajtótermék. Elemzésem alapja a GEO magazin, 2008 decemberi száma.
A magazin nyitó oldalai erőteljesek és figyelemfelhívóak. Öt – hat, 2/1-es és 1/1-es kép vezeti fel az újságot. Ezek a képek, érdekesek és látványosak, részben meghökkentőek. A kifejezetten látványos képi felvezetés után következnek olyan rövidebb írások, melyek szemezgetnek a világ érdekes dolgaiból, de az egyes témák nem vagy még nem érettek vagy elég érdekesek ahhoz, hogy hosszabb terjedelemben vagy komolyabb fotóanyaggal foglalkozzanak velük.
Az itt olvasható írások elrendezése, véletlenszerűnek hathat, kevesebb képet prezentálnak. Ezen kívül itt láthatóak olyan hirdetések, melyek nagyban kilógnak környezetükből. Itt kaptak helyet azok az írások is, melyek reklám cikkek.
Az „ütős” bevezető, valamint közepes általános szemezgetést követi a lap valódi arca és lényegi tartalma. Az aktuális számban, egy képriporttal egybekötött riport csokorral foglalkozik az akkori címlap sztorival. A formai szerkesztését tekintve, sokkal szellősebb, ezáltal könnyebben olvasható a szöveg. Az ömlesztett anyagokkal ellentétben, ahol oldalanként négy hasábbal és kis képekkel dolgoztak, itt már a két hasábos tördelés és a nagy képek dominálnak.
Egy-egy cikket, 2/1 kép nyit meg, melyek tartalmazzák a lídet is. Az olvasást lelassítandó, ezáltal az olvasót pihentetendő, az írásokat nagy, egész oldalas képek szakítják meg, rendre a páratlan oldalon. Itt már nem jellemzőek a reklámok. Csak az adott írás témájához kötődő és a lap stílusához hozzáigazíthatóakat figyeltem meg.
A lap jó minőségű, fényes papírra nyomott. A szövegek nagy részében talpas betűt használnak. Csak a képekre írt képaláírások és néhány kiemelt mondat nem talpas betűvel szedett, azonban a váltás nem okoz zavart. Az újság nyelvezetéét tekint egyszerű, közérthető. Bőven kielégíti az infotainmenttel kapcsolatos elvárásokat.
Az írások döntő többségben külföldi alkotók, lefordított anyagai, de fellelhetőek magyar vonatkozású cikkek és fényképek is. A témákat tekintve igen sokszínű magazinról beszélhetünk, azonban melyekről egyértelműen kitűnik, hogy a lap szívügyének tekinti a környezetvédelmet. De foglalkozik társadalmi kérdésekkel és tudományos fejlődéssel is.
Véleményem szerint az, aki kezébe vesz egy GEO magazint, az csak jól jár. Nem ez az a sajtó orgánum, mely megváltja a világot vagy a lehető legszélesebb látásmódot adja. Ellenben egy szórakoztató és könnyed stílusú, általános ismeretterjesztő magazint kapunk a pénzünkért.
Tréber Tibor
