Komoly lehűlés várható Európában
Mike Lockwood, az angliai Reading Egyetem kutatójának vizsgálatai arra mutattak rá, hogy összefüggés van a napfolt tevékenység és az európai átlaghőmérséklet között. A kutató szerint, a most tapasztalható alacsony napfolt aktivitás hatására egy olyan hideg időszak köszönthet Európára, mint a XVII. századi "Kis jégkorszak" volt.
Mike Lockwood szerint, időszakosan olyan változások állhatnak be az Európa feletti légáramlatokba, amelyek utat engednek a keletről érkező hideg széláramlatoknak. Ha egy ilyen időszak télen következik be, akkor az átlagosnál hosszabb és hidegebb évszakra kell számítanunk.
A Brit kutató az 1600-as évek óta megfigyelt és dokumentált naptevékenység minimumait és maximumait vetette össze, a közép-angliai hőmérsékleti adatokkal. Kiderült, hogy azokban az időszakokban amikor a naptevékenység alacsony volt, a Brit-szigeteken hidegebbek voltak a telek, mint aktív naptevékenység mellett. A kutató ezt a jet streamek, azaz futóáramlások mozgásának megváltozásával magyarázza. Ezek a nyugati irányú szelek 7-15 kilométeres magasságban, a troposzféra és a sztratoszféra határán fújnak. Pályájuk nagyjából hullámvonalat ír le. Korábbi kutatások azt mutatták ki, hogy az alacsony naptevékenység blokkoló hatást vált ki a futóáramlásokra. A jelenség, az Atlanti-óceán felett figyelhető meg. Ilyenkor hurkok jönnek létre a futóáramlatok pályájában. Ezek eltérítik az Európa felé tartó, enyhe nyugati szeleket, ugyanakkor utat nyitnak a Szibéria felől érkező, hideg áramlásoknak.
Mike Lockwood szerint, a naptevékenység csak közvetve változtatja meg a futóáramlásokat. A napfoltok által kibocsájtott UV sugárzás közvetlenül a sztratoszférára hat. A 10-50 kilométeres magasságban lévő légköri réteg hőmérsékletét befolyásolja a naptevékenység. Az itt végbemenő változások pedig kihatnak az alacsonyabban lévő rétegre.
Az azonban még mindig kérdés, hogy a korábbi és a várható "kis jégkorszak" miért csak Európában fejti ki a hatását. Mike Lockwood szerint ennek a jelenségnek a kontinens szélessége az oka. A nagy kiterjedésű szárazföld felett ugyanis, sokkal változékonyabbak a széljárások.
A naptevékenység Afrikában máshogy fejti ki a hatását. Brit és amerikai kutatók megvizsgáltak egy 100 éves periódust. Arra a megállapításra jutottak, hogy a naptevékenységi ciklus maximumához közeledve, Kelet-Afrikában egyre nagyobb az éves csapadékmennyiség. Ez áradásokhoz vezet, aminek földcsuszamlások és járványok lehetnek a következményei. Egyes kutatók szerint, a naptevékenységek megfigyelésével és követésével, előre fel lehetne készülni a szegényebb Kelet-Afrikai országokat sújtó katasztrófákra.
A tudósok rámutattak arra, hogy előrejelzéseket, csak a korábbi megfigyelések alapján tudnak készíteni. Ezek azonban bizonytalanok mind rövid, mind hosszú távon. Eddig például 11 éves ciklusokat figyeltek meg a nap tevékenységében. A korábbi megfigyelések alapján az új ciklus 2007-ben kezdődött. Ennek a periódusnak 2011-ben és 2012-ben kellene tetőznie. Az aktuális megfigyelések alapjáj azonban, a mostani ciklus elhúzódik, de legalábbis lassan indul el.
Az Egyesült Államok Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatalának(NOAA) Űridőjárás Előrejelző Központja, 2008-ban adott ki egy jelentést az aktuális napciklusról. Megfigyeléseik szerin a ciklus elkezdődött, de a nap olyan nyugalmi állapotba került, amilyenre utoljára 1928-ban volt példa. A kutatók szerint, ennek a periódusnak a csúcsán napi 90 napfolt fog képződni. Ez a szám jóval elmarad az átlagos napciklusok legaktívabb időszakaiban megfigyelt, napi 120 napfolttól.
Ludmány András, az MTA Debreceni Napfizikai Obszervatóriumának vezetője szerint, nem várható a hollywoodi filmekben látható globális pusztulás. Ugyanakkor ha nem változik a naptevékenység intenzitása, akkor az elkövetkező években rendkívül hideg telekre és pusztító viharokra számíthatunk.
Tréber Tibor
