Titkos tervezet szivárgott ki a Szigetköz ügyében
A Bős-Nagymaros vízlépcső ügyében tárgyaló magyar delegáció, hat tervezetet adott át a szlovákiai félnek, amelyek a Szigetköz vízpótlásának problémájára jelenthetnek megoldást. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közleménye szerint, a terveket sem Szabó Imre a tárcát vezető miniszter, sem Kling István államtitkár nem látta. Ezért nem minősülnek hivatalos javaslatnak. A hiba miatt, Deutsch Tamás fideszes európai parlamenti képviselő, Szabó Imre azonnal menesztését követeli. A minisztériumban belső vizsgálat indul a tanulmány kiküldésének szabályosságával és annak tartalmával kapcsolatban.
Zöld szervezetek nehezményezik, hogy nem egyeztettek velük és elfogadhatatlannak tartják azt a kiszivárgott tervet, amely szerint a Duna vízmennyiségének növelése helyett, mobil fenékgátakkal oldanák meg a Szigetköz problémáját. A civil szervezetek véleménye szerint elkésett a tervek átadás, mivel a szlovák-magyar megegyezés alapján, 2009 december 22.-ig kellett volna elfogadni a Szigetköz rehabilitációjára kidolgozott megoldásokat. A megállapodás szerint megszűnik a magyar-szlovák közös stratégiai környezeti vizsgálati eljárás, amennyiben nem fogadják el határidőre a terveket.
Amit átadtunk, az egy szakmai tervezet, nem minisztériumi, vagy kormány álláspont – nyilatkozta Erdélyi György, a Környezetvédelmi Minisztérium koordinációs és jogi szakállamtitkára, a bősi tárgyalódelegáció vezetője. Továbbá hozzátette, hogy véleménye szerint akkor lesz időszerű a társadalmi vita, amikor a Szlovák fél ismertette a véleményét.
1992-ben, egy új terelőgát kiépítésével terelte el a Duna nagyobb részét Szlovákia, egy üzemvízcsatornába, amely a bősi vízi erőművet látja el. Az elterelés következtében, az érintett szakaszon a Duna vízhozama 85 százalékkal , a folyam vízszintje pedig 3,5 méterrel csökkent. A vízszint változásának hatására, a szigetköz talajvíz szintje is csökkent. A károk enyhítésére, a Mosoni-Duna vízszintjét sikeresen megemelték és stabilizálták. Ez a megoldás azonban nem lehet végleges, mivel csak a mosoni ág közvetlen környezetében jelentett talajvíz növekedést. Ott, ahol csökkent a talajvíz, folyamatosan visszaszorul a növényzet is. A szigetközben élő 1013 hajtásos növényfaj között több védett is található. Ezek közül több növényfaj fennmaradásához, szezonális vízszint ingadozásra lenne szükség.
Az egyik most beadott tervezet szerint, mobil fenékgátakkal emelnék meg a vízszintet és ezáltal a talajvíz szintjét is. Ezeket a gátakat, a folyás irányához képest, keresztbe helyeznék el a mederben és magasságuk nem haladná meg a telepítéskor meglévő vízmagasságot. A mobilitásuk segítségével idéznék elő, a szezonális vízszint változást.
A harminc évvel ezelőtti elképzelések szerint, dunai hajózóút mélyítése, áramtermelés és az árvízvédelem fejlesztése lett volna a célja a bős–nagymarosi vízlépcsőnek. A Csehszlovák és Magyar fél szerződést is kötött az építkezésről, 1977-ben. A mindkét országban fellépő gazdasági problémák hatására, közös megegyezéssel, folyamatosan eltolták a beruházás megkezdését. Az építkezések elindulását követően, 1984-ben megalakult a Duna kör, a vízlépcsőrendszer építése ellen küzdő civil szervezet. Céljuk az volt, hogy felvilágosítsák a közvéleményt, a fenyegető környezeti károkról. Megalakulásuk egyik oka, hogy korábban nem készült előtanulmány, a vízlépcső környezetre gyakorolt hatásairól.
1988 októberében, több ezer fiatal vonult Budapesten a Roosevelt tértől a Dunakorzón, az Erzsébet hídon, a rakparton, az Ybl téren át a Lánchídig, tiltakozva a Bős-Nagymarosi építkezés ellen. A tiltakozást többek között az váltotta ki, hogy korábban nem készült hatástanulmány a tervezett beruházások hatásairól. Továbbá a beruházás túl nagy anyagi terhet jelentett az országnak.
A folyamatos tömegmegmozdulások és társadalmi ellenállás hatására, 1989 májusában felfüggesztették, majd ugyanazon év októberében végleg beszüntették az építkezést.
A Bős-Nagymarosi beruházás elleni társadalmi összefogást, a magyarországi rendszerváltás egyik komoly elindítójának tekintik.
1991-ben kezdődtek meg újra a tárgyalások a vízlépcső ügyében, azonban ezek sikertelenek voltak. Megegyezés hiányában, Szlovákia megkezdte a Duna egyoldalú eltereléséhez és a bősi erőmű üzembehelyezéséhez szükséges munkálatokat.
Az 1992 óta folyó vitát, a hágai Nemzetközi Bíróság elé vitték. Az 1997-ben megszületett ítélet, mindkét felet elmarasztalta. Magyarországnak nem lett volna szabad egyoldalúan felbontania a két ország között, 1977-ben létrejött vízlépcső szerződést. Szlovákia pedig jogtalanul terelte el a Dunát. Az ítéletet követően a két fél között megegyezés született, amely szerint a magyar fél vállalta egy dunakanyari gát építését, valamint elfogadta a szlovák vízmegosztási javaslatot, amely a Duna-mederbe átlagosan 7,5 százalék vizet irányzott elő. A megállapodás aláírását azonban elhalasztották, miután tüntetések kezdődtek a tervezett gát építése ellen. Azóta is folynak tárgyalások, megoldás viszont nem született. A bősi erőmű, azóta is üzemel.
Tréber Tibor
